2015. október 17., szombat

Fear: OFF 6. season: ON!

Több millió rajongó számára minden perc nehezen telt a világ legnézettebb zombi sorozata a The Walking Dead nélkül. Márciusban záporoztak a hírek arról, hogy ismét kóborlók okozta kóbor álmok tölthetik be a hétfő esténket, hiszen az AMC tévétársaság bejelentette, hogy kapásból két évadot is berendelt minden idők legjobb és legnépszerűbb zombisorozatának előzményeként Fear the Walking Dead címmel. Az első évad megtekintése után, jogosan tehette fel a kedves néző azt a kérdést, hogy ez valóban előzmény lenne? Első lépésként tisztázzuk ezt! Az AMC nem adott ilyen információt, egyes internetes médiumokban jelent meg ez a hír tévesen. Hiszen a helyes definíció a Fear és az „eredeti” The Walking Dead kapcsolata között a spin-off, azaz testvérsorozat. Ha ez a legtöbb néző előtt is egyértelmű lett volna, talán egy árnyalattal kevesebb kritika éri a „kistestvért”. Kifejezetten jó színészi gárdát hoztak össze készítők (a rendező, Adam Davidson volt). A főszerepet Cliff Curtis kapta, mellette láthatjuk Kim Dickenst (Kártyavár, Kemény motorosok), az ausztrál Alycia Debnam Carey-t (A vihar magja) és az angol Frank Dillane-t (Harry Potter és a félvér herceg). A fiatal Voldemort szerepében feltűnő 24 éves színész gesztusai, mimikái, ha kissé túlzó is az összehasonlítás, de a fiatal Johnny Depp-re emlékeztetettek. Remekül hozta a neki kiosztott drogfüggő anyuci pici fiát. Minden mozdulatát elhittem! Ha a sikert lájkban mérjük, egyelőre jócskán elmarad az eredeti sorozattól, de Róma sem egy nap alatt épült fel. Ugyanakkor egészen elképesztő nézettségi adatokat produkált az USA-ban. 10,1 millió néző választotta a sorozatot a tévés sugárzással egy időben,(s egy egészen más cikk tartalma lehetne, hogy mennyire helytálló az a kijelentés, hogy manapság a fiatal generáció már nem néz tv-t..?!) márpedig ennyien még egy szériát sem(!!) néztek az amerikai kábeltévés történelemben. Összegezve a horrorisztikus apokalipszis los angelesi története, nem volt csalódás. Csillapította a járkálók, vér, szenvedés, s megdöbbentő fordulatok iránti vágyunkat, de újat nem tudott mutatni. Nehéz is lett volna, hiszen az „anya” sorozat túlságosan magasra tette a mércét. A szerepek jól ki voltak dolgozva, (gondosan ügyelve arra, hogy itt is legyen minden rasszból legalább egy szereplő, aki a túlélők csapatát alkotja. Bár ázsiai még nincs, de ami késik nem múlik), s a történet se volt rossz. De az utolsó részt látva, elkapott egy deja vu érzés, hogy „ugyan már én ezt már láttam valahol?! Igen, egy előző The Walking Dead évadban! Még egy szezont talán tud ilyen nézettséggel is hozni a Fear, s nem véletlen az-az okos marketing, hogy így szinte egész évben mindenki az AMC zombijait nézheti, beszélgethet, vitázhat róluk s képeket, videókat tölthet fel különböző platformokra. Hiába, nem volt rossz ötlet ez a spin-off! De nem szabad feledni, hogy ami segítségnek tökéletes az nem mehet a fősorozat rovására. Hiszen neki mindig, minden részben valami meghökkentőt kell mutatni. Igen, talán túlságosan is. Hiszen, ahogy a Fear-t érő legtöbb becsmérlő komment tette fel, kevésbé irodalmi nyelven azt a kérdést, hogy hol vannak már a zombik?!?!?! Na, most ezen igényt teljes mértékben kielégítették a rendezők. (Hivatalos forrás szerint több tízezer járkáló jelent meg a részben!! ) Ugyanakkor ezen a ponton fogalmazódott meg bennem az egyetlen igazán negatív vonása a kezdő résznek. Valóban ez fog következni, hogy a történet helyett a kóborlók számának növelésével akarnak hatni ránk? Attól lett több ez a sorozat bármelyik eddigi zombis vetélytársánál, hogy nem egyszerűen csak a gyilkolásra ment rá, hanem egy fantáziavilág legapróbb részletének kidolgozására, pszichológiai mélységekig bemutatva azt, hogyan válik az ember állattá egy haldokló világban. Ugyanakkor a rész befejező momentuma megnyugtatott, senki nem tudja (na jó George R. R. Martin igen..) úgy megkavarni a szálakat, mint a WD rendezői gárdája. Tetszett, hogy mindent ott kezdtek ahol az ötödik szezonnak vége lett. Így az is kiderült, hogy minimum egy régi-új szereplőnk lesz. Hiszen Morgennel már az első képnél találkozhattunk. Nagyon jó karakter, hiányzott már egy olyan személy, aki képes lehet akár még Rick befolyásolására is? A történet kettős szálának bemutatásához sorozatoknál is mostanában divatossá lett flashbacket vetették be. Érdekes kérdés, hogy szabad e, kell e művészieskednie egy ilyen sorozatnak? Nekem tetszett, újdonság volt, de mégis követhető. Bár bizonyára sokan nyúltak a laptopjukhoz, monitorjukhoz, hogy „a hiba az én készülékemben van”, vagy mi ez a sötétség? Aki még nem látta az első részt, nézze meg, nem fog csalódni! Habár az USA-ban a nézettség kissé elmarad a vártnál, hiszen a 2014 őszén brutális számokkal nyitó rész után, ami 8.6-os ratinget célcsoportban s 17,3 millió tévézőt hozott, az most „visszaesett”, 7.4-re, és 14,6 millió nézőre. Azt ugyanakkor kétlem, hogy az új adatokat böngészve, a producerek „kardjukba dőlnének”. Epekedve várjuk a következő felvonást, s legyen az első rész legnagyobb tanulsága az, hogy Ricknek mindig igaza van! Mindig? Igen, mindig…!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése